tanulas_GPU_farm_es_eGPU_epitesi_kisokos
Fehér Krisztián: GPU farm és eGPU építési kisokos
Tartalomjegyzék
1 Előszó
1.1 Kriptovaluta bányászat vagy renderlés?
1.2 Mire jó ez az egész?
2 Mielőtt belevágunk
2.1 Alkatrészlista
2.2 Számítógépház
2.3 Tápegységek
2.3.1 Feszültségek
2.4 Ventilátorok
2.5 Célteljesítmény meghatározása
2.6 Riser kártyák
2.7 Fogyasztásmérés
2.8 Túlfeszültségvédelem
3 Frankeinstein ébredése
3.1 GPU farm összeépítés
3.2 eGPU összeépítés
3.3 Bekapcsolás
3.4 Kártyák kipróbálása
4 További hasznos tanácsok
FIGYELMEZTETÉS!
• A leírás ismeretanyaga nem pótol alapvető elektronikai, villamossági, szerelési ismereteket!
• A leírásban bemutatott módszerek kipróbálása maximális figyelmet, körültekintést igényel és csakis az olvasó saját felelősségére történhet!
• Az ismertetett módszerek kipróbálásából, használatából eredő semmilyen anyagi, vagy nem anyagi jellegű kárért, balesetért a szerző nem tartozik felelősséggel!
1. Előszó
A technikai fejlődés napjainkra bárki számára elérhetővé tett kiugró számítási teljesítményeket számítástechnikai eszközökön keresztül.
Ennek legismertebb módjait a videojátékok grafikus megjelenítési lehetőségei, vagy az agyonreklámozott kriptovaluták bányászata jelenti.
Szintén számításigényesek a különféle szimulációk, a filmfeldolgozás, grafikus képgenerálás és még számos más terület.
Ez a leírás elsősorban egy grafikus renderelésekhez használható, otthoni körülmények között is kivitelezhető GPU farm, illetve laptopokhoz használható külső videokártya egység otthoni körülmények között történő megépítésének alpjaiba nyújt betekintést.
én magam is használtam ilyen eszközfarmot, ez a leírás a tapasztalatainak egyfajta összefoglalása is egyben, melynek megismerésével az olvasó rengeteg időt és sok pénzt megspórolhat saját projektjei kivitelezésekor.
A GPU farmok telepítése nem triviális feladat, de kellő odafigyeléssel nyugodtan bele lehet vágni.
A leírás kb. 6-8 videokártya egyszerre történő használatához nyújt segítséget, 1000-1500 wattos fogyasztási keretig. Ennek lényegében bármilyen otthoni hálózat képes megfelelni.
A kihívás itt nem is a fogyasztásban van, hanem a kivitelezésben.
1.1 Kriptovaluta bányászat vagy renderlés?
A kriptovaluták világa és a grafikus renderelési feladatok nagyteljesítményű grafikus gyorsítókat igényelnek, de a két terület, ill. a kapcsolódó követelményeik némileg eltérnek egymástól.
Mik az alapvető különbségek a kriptovaluta bányászatra és a renderelésre használatos összeállítások között? Tekintsünk át röviden néhány alapvető szempontot!
Bányászat | Renderelés |
Többnyire nagyteljesítményű kártyák használatosak. | Kisteljesítményű kártyákkal is belevághatunk. |
Az energiafelhasználás kritikus. | Az energiafelhasználás nem kritikus. |
Otthoni körülmények nem ideálisak. | Otthoni körülmények között is alkalmazható. |
0-24 órás üzem. | Eseti, igény szerinti üzem. |
8-10 kártya használatával jövedelmező. | 1-2 kártyával is érdemes elkezdeni. |
Kiugró energiaigény. | Akár kevés energiafelhasználással is kivitelezhető. |
Helyigényes. | Nem feltétlenül helyigényes. |
Állandó felügyeletet, karbantartást igényel. | Nem igényel állandó felügyeletet. |
A fentiekből is látható a kriptovaluta bányászat nyerssége és alacsony rugalmassága. Éppen ezért a leírás ezt a felhasználási lehetőséget nem is taglalja a későbbiekben.
Megemlítendő, hogy természetesen mindkét feladatra alkalmasak a CPU-k is, viszont a CPU alapú megoldások jóval drágábbak a GPU-s megközelítéseknél.
1.2 Mire jó ez az egész?
Ugyan miért lehet valakinek szüksége egyszerre egy rakás videokártyára, amikor egy is “elég jó” lehet?
Nos, hétköznapi feladatokra, vagy játékprogramok futtatása esetén ez bizonyára igaz. Más a helyzet azonban speciális felhasználási igények esetén, amikor egyetlen, egyébként remek teljesítményű kártya számítási kapacitása már nem elég, hanem ennek többszörösére van szükség.
Erre tipikus példa a grafikus renderelés. Több grafikus szerkesztőprogram támogatja egynél több videokártya használatát a számítási feladatok gyorsítására. És itt pontosan a gyorsításról van szó. Éppen ezért a videokártyákra ebben a leírásban mint számítási gyorsítókártyákra tekintünk. Ennek a szakterületnek az angol elnevezése: GPU computing.
Két ugyanolyan teljesítményű kártya használata esetén feleannyi idő alatt is elvégezhető ugyanaz a számításigényes feladat. Például 60 perc helyett 30 perc is elég lehet. Na, ez az a pont, ahol “át szokott szakadni a gát”. Az a felismerés ez, miszerint több kártyával drámaian lecsökkenthető bizonyos munkák végrehajtási ideje. Példánkban így az eredetileg 60 perces feladat 6 kártya esetén már akár 10 perc alatt is elvégezhető.
Hivatásos munkakörökben, vagy kutatások esetén, ahol az idő valóban pénz, a várakozási idők lecsökkentése nagyon fontos szempont lehet.
Fontos tudni, hogy nem minden feladat alkalmas arra, hogy több kártya gyorsítsa. Például a szövegszerkesztés nem ilyen. Olyan feladatokra kell gondolnunk, ahol kiugróan magas számítási kapacitásra van igény és ahol a feladatok az alkalmazás szempontjából práhuzamosíthatóak. Ez nagymennyiségű adat “egy kaptafára” történő, ismétlődő feldolgozása esetén működik.
A gyakorlatban a legelterjedtebb és legéletképesebb az Nvidia cég CUDA platformja, mely az Nvidia által kifejlesztett kártyák párhuzamos feldolgozást végző CUDA magjainak közvetlen, általános célú programozását teszi lehetővé.
Sok videokártya használatával óriási számítási teljesítményhez juthatunk. Ez az alapja például a mesterséges intelligencia kutatásoknak és még számos más, korunk égető kérdéseit feszegető kutatásnak is. Bizonyára sokan szeretnének belekóstolni ennek az ízébe.
Van azonban egy aprócska bökkenő. Egy professzionális gyorsítóállomás (5-10 gyorsítókártya egy dobozban) akár 10-20 millió forintnak megfelelő pénzbe is kerülhet. Ennyit hobbicélra senki sem áldozna és nem is kell.
Van olyan módszer, amivel ez a költség lecsökkenthető? Van és ezt fogom bemutatni is. Egészen 60-80 ezer forintig le lehet nyomni egy-egy szerény teljesítményű gyorsítóállomás otthoni megépítési költségét.
Nagyjából ez az az összeghatár is, amit egy hobbista még hajlandó lehet feláldozni egy ilyen technika kipróbálására.
A cél az kell, hogy legyen, hogy az operációs rendszer felismerje és elérje az összes, általunk csatasorba állított és használni kívánt videokártyát mint olyanokat.
Ez a minimális cél és ennek mikéntjét fogjuk tárgyalni a továbbiakban.
2 Mielőtt belevágunk
Nem árt néhány dolgot tisztáznunk magunkban, mielőtt elkezdünk alkatrészeket rendelni újdonsült feladatunkhoz. Röviden ezeket a szempontokat fogjuk áttekinteni először.
2.1 Alkatrészlista
Az alábbi alkatrészekre lesz szükségünk:
- számítógépház, legalább 4 videokártya számára elegendő hátsó bővítőhellyel
- tápegység, minél több, de legalább 2 PCIE tápkábellel
- 1 vagy 2 videokártya
- 1 vagy több PCIE emelő (riser) kártya
- levegőkeringtető ventilátorok
- táp- és esetleg USB 3.0 hosszabbítókábelek
- fogyasztásmérő
- túlfeszültség és túlterhelés elleni védelemmel ellátott hálózati hosszabbító.
2.2 Számítógépház
Amennyiben eGPU házat szeretnénk magunknak építeni, érdemes minél kisebb házat keresni. Ha jobban utánanézünk, hamar látni fogjuk, hogy ez nem is olyan könnyű. Szerencsére akad néhány, elsősorban a Mini-ITX házak között.
A két legfontosabb szempont, hogy sztenderd ATX tápegységet is fogadni tudjon és legalább egy videokártya számára legyen hely a ház hátulján.
GPU farm építése esetén a méret kevésbé fontos, de érdemes itt is a józan ész határain belül maradni. Ha 4x2 slot szabad hely van a ház hátulján, akkor már nem állunk rosszul. Az alacsonyabb, de szélesebb számítógépházak tűnnek megfelelőnek, mert ezek fektetve is kevés helyet foglalnak. A kis farmunk ugyanis többnyire ilyen helyzetben fog üzemelni.
2.3 Tápegységek
Ha megengedhetjük magunknak, érdemes legalább félmoduláris tápegységben gondolkodni. A legfontosabb azonban a megfelelő minőség választása, kivált, ha nagyobb teljesítményű kártyát szeretnénk üzemeltetni.
A 80+ besorolású tápegységek 80% feletti hatékonyságot nyújtanak, ami egy 550W-os eszköz esetén kb. 400-450W effektív stabil teljesítményt jelent.
A tápegységek túlterhelése sok veszéllyel jár ugyanis. Ilyesmi akkor lép fel, ha a felhasznált kártya, vagy kártyák teljesítményfelvétele átlépi a tápegység elméleti határait.
Ilyenkor az érintett tápkábelek először elkezdenek felmelegedni, majd a burkolatuk megolvadhat, végül pedig elektromos tűz is keletkezhet. Egy jó minőségű tápegység ilyesmi ellen rendelkezhet beépített védelemmel, de senkinek sem ajánlott ezt a gyakorlatban letesztelni.
A különálló tápegységek bekapcsolása nagy körültekintést igényel, erre a 3.3 fejezetben még visszatérünk!
A tápegység minél több PCIE tápkábelt kínáljon. Fontos, hogy moduláris, ill. félmoduláris tápegységek esetén csak az adott tápegységhez gyártott PCIE tápkábelt használjuk, ugyanis a tápegység oldali csatlakozók tűkiosztása gyártónként változhat. Nem passzoló kábel használata akár balesetet is okozhat.
Néha szükség lehet PCIE, vagy Molex tápkábel hosszabbítóra is. Érdemes minőségi darabot venni. Tipp: a vászon borítású kábelekkel könnyebb boldogulni.
Minőségi 6 tűs PCIE és Molex toldókábelek
2.3.1 Feszültségek
A különböző szabványű a tápkábelek, ill. maga a PCI Express sín más és más teljesítményt képesek kiszolgálni.
A lehetséges variációk a következők:
- A PCIE sín az alaplapon maximum 75W-ot biztosít.
- A 6 tűs (pin) PCIE tápkábel szintén 75 W-ot adhat.
- A 8 tűs PCIE tápkábel 150 W teljesítményig használható.
- SATA és Molex tápkábelek elvileg szintén használhatóak videokártyák áramellátására, de csak 54 W, ill. 36 W teljesítményig. Ez ugyan beleférhet a kisteljesítményű videokártyák esetén, de ezek használata mégis ellenjavallott, mivel már egy 75 W-ot igénylő kártya esetén is elektromos tűz keletkezhet.
- Fórumokon örökzöld téma az ún. “daisy chaining”, ami az elágaztatott, azaz Y alakú PCIE tápkábelek mindkét csatlakozójának egyidejű használatát jelenti. A gyártók álláspontja egyértelmű: Az Y kábeleknek egyszerre csak az egyik csatlakozóját használjuk. Ha nagy tápigényű kártyát használunk két csatlakozóval, akkor ahhoz bizony 2 kábel ajánlott, akár Y kábel, akár nem. Ilyen esetekben ugyanazon kábel két végét egyszerre használni hazárdjáték és nem javasolt. Csak külön kábelek esetén garantált az egyenletes, biztonságos áramellátás. Egyetlen kivételt talán az alacsony áramfelvételű kártyák jelentenek, kártyánként kb. 30 W maximális fogyasztásig, hiszen két ilyen kártya összesen nem képes átlépni a 75 wattos keretet. De ilyenkor is ajánlott inkább két kábelt használni.
2.4 Ventilátorok
A kriptobányászat jellegzetesen nyitott tartókereteket használ a “jó” szellőzés érdekében, ami valójában nem is olyan jó. Ezenkívül a por is belepi egy idő után az így pellengérre állított kártyákat.
A legjobb tehát, ha igenis zárt házakban üzemelnek a kártyák. Amennyiben szükséges szellőzés, akkor azt a számítógépházban elhelyezett plusz ventilátorok segítségével illik megoldani.
Ezeknek az eszközöknek a legtöbbje fix fordulatszámon forog. Magasabb fodulatszámon jobban hűtenek, de hangosabbak is. A ventilátorok új generációjának menetközben állítható a fordulatszáma. Ez azért jó, mert külső szabályozó eszközökkel a teljesen leállított és a maximális fordulatszámon forgó állapot között fokozatmentesen, igény szerint lehet állítgatni a teljesítményt.
A valóság az, hogy a videokártyák egyrészt már alapból valamilyen passzív, vagy aktív hűtési megoldással rendelkeznek, ezért egyszerűbb feladatokhoz nem is biztos, hogy érdemes további ventilátorokat munkára fogni.
Amennyiben mégis további ventilátorok használata mellett döntünk, fontos, hogy azokat úgy helyezzük el, hogy a levegőt a számítógépház egyik oldala felől befelé szívják, a másikon pedig kifelé. Magyarul legalább 2 ventilátort érdemes használni. Ne feledjünk el gondoskodni valamilyen porszűrésről sem! A porszemek valamilyen oknál fogva nagyon szeretnek a videokártyák hűtőbordáin összegyűlni, ami hosszabb távon gyengébb hűtési hatékonyságot eredményezhet.
A ventilátorok kapcsán ügyeljünk arra, hogy 12V-ot, vagy 5V-ot igényelnek-e! Ezenkívül a 3 és 4 tűs csatlakozós ventilátorok is léteznek, vásárlás előtt bizonyosodjunk meg arról, hogy gépházunkkal tudjuk-e működtetni!
12 ill. 8 cm átmérőjű hűtőventilátorok
2.5 Célteljesítmény meghatározása
A videokártyák egy meghatározott számítási teljestményt képesek nyújtani.
Ezt FLOP-ban szokás megadni, ami a Floating Point Operations angol kifejezés rövidítése és kb. annyit tesz ebben az összefüggésben, hogy “végrehajtott lebegőpontos műveletek száma”. Ezalatt az egyszeres pontosságú lebegőpontos műveletek értendőek (más mértékegységekkel is lehet ugyanis találkozni a specifikációkban).
A régebbi videokártyák teljesítménye még GFLOP-ban (gigaflop) volt megadva, az újabbakat már TFLOP (teraflop) mértékegységben adják meg. Egy gigaflop kb. egymilliárd lebegőpontos adatokon végzett műveletet jelent, másodpercenként.
Tanulási célokra bármilyen kis teljesítmény megfelelő, de azért inkább 1 TFLOP felett érdemes gondolkodni.
4-5 TFLOP-tól kezdve már komoly teljesítményről beszélhetünk, de tudnunk kell, hogy 15-30 TFLOP számít professzionális teljesítménynek egy gyorsítókártya esetén.
A következő oldalon néhány elterjedtebb videokártya adata látható, a számítási teljesítményük feltüntetésével is.
Hobbicélra, tanulásra olyan kártyát érdemes választani, ami nem igényel plusz tápellátást a PCIE sín által biztosítotton kívül.
Ez azért is jó, mert annál több kártyát használhatunk ugyanabban a konfigurációban.
Kezdésnek jó lehet például egy GT1030, vagy egy GTX 1650.
A kártyák fogyasztása szabja meg, hogy milyen tápegységet lesz érdemes vennünk.
Néhány olcsóbb és drágább CUDA kártya adata
2.6 Riser kártyák
Az ún. emelő (angolul: riser) kártyák nem újkeletű dolgok, ilyeneket szerverekben már régóta alkalmaznak, ha helyszűke miatt egy portba nem lehet bővítőkártyát illeszteni.
Az emelő kártyák lényegében hosszabbítóeszközök, melyek a portok síneit vezetik ki. A hosszabbításhoz használt kábelek hossza eltérő lehet, de többnyire 20cm körüli.
Prémium minőségű riser kártyákkal akár több méteres távolságok is áthidalhatóak, de ez a használat nem jellemző és nem is ajánlott, így ezek a kártyák csak a számítógépházon belüli további elhelyezést teszik lehetővé, többnyire csak a vízszintesből a függőleges helyzetbe történő áthelyezést.
Ezek az emelő kártyák az áramellátást is “meghosszabbítják”, továbbá adnak hozzájuk egy tartókeretet, melyet a számítógépházhoz is hozzá lehet csavarozni.
PCIE port hosszabítók
Egy teljesen más megközelítést alkalmaznak a nyomtatott áramköröket tartalmazó lapkákba integrált riser-ek. Egy apró adaptert kell az alaplap PCIE portjába beledugni. PCIE x1-16 portokig bármelyikkel használhatóak, de azért érdemes egy pillantást vetni az emelőkártyák technikai leírására. Egy nagysebességű USB 3.0 kábel segítségével egy az alaplap PCIE portjába dugott kis lapka képes folyamatos kapcsolatot biztosítani a videokártyát tartalmazó lapkával. Ezek a lapkák már külön tápellátást igényelnek, nem képesek a szülő portból áramhoz jutni. Bár kissé bizarr benyomást keltenek első ránézésre az emberben, mégis jól használható eszközök ezek. Ráadásul könnyedén el lehet velük akár 1-2 méteres távolságot is érni, nyugodtan kivezethetők a számítógépházakból is. Számunkra ez lesz az igazi alternatíva.
Ezeket a kártyákat alapvetően Kínában gyártják és sokféle létezik belőlük. Vásárlásnál érdemes egy hazai importőrtől vásárolnunk, már csak az esetleges garanciális ügyintézés könnyebbsége folytán is, bár így némileg drágábban juthatunk ilyen kártyákhoz, mintha közvetlenül Kínából rendelnénk.
A riser szettek között alapvetően a tápellátás formájában van különbség. Léteznek SATA, Molex, PCIE 6PIN, sőt ezek kombinált tápellátási módját kínáló kártyák is. A 6 tűs tápellátású kártyákat ajánlott választani, a stabilabb és erősebb áramellátás végett.
FONTOS: SOHA ne használjunk riser kártyák áramellátására átalakítós tápkábeleket! Ilyenek például a Sata-Molex, vagy a Sata-PCIE adapterek. Ezeket ne használjuk sem videokártyák, sem pedig riser kártyák tápellátásához, mert nem alkalmasak ilyesmire! Ettől függetlenül is minél kevesebb hosszabbítót használjunk a riser-es megoldásokhoz, márcsak a stabilitás végett is.
Az emelő kártyákhoz kaphatóak riser HUB-ok is, melyek az USB elosztókhoz hasonlóan több, egyszerre max. 4 videokártya csatlakozását teszik lehetővé ugyanazon a PCIE porton.
Az alaplap sínkezelésétől, pontosabban erőforráskezelésétől függően előfordulhat, hogy egy alaplapi PCIE catlakozóba helyezett riser hub kártya csak 2 videokártyát tud kiszolgálni.
Sata, Molex és 6 tűs tápcsatlakozós riser kártyák
Riser hub kártya működés közben
Megjegyzendő, hogy léteznek kiskereskedelmi forgalomban kapható olyan alaplapok is, melyek 10-12 PCE csatlakozóval, sőt akár több tápcsatlakozóval is rendelkeznek. Ezek szintén jó megoldások lehetnek, de jóval drágábbak is a riser szetteknél.
2.7 Fogyasztásmérés
Nem kötelező fogyasztásmérőt beszerezni, de hasznos és érdemes lehet tudni, hogy különböző terhelési szinteken mennyit fogyasztanak eszközeink.
Olyan mérőeszközt érdemes választani, ami közel valós időben képes a kijelzőjén megjeleníteni az aktuális fogyasztási értékeket.
Egy alsókategóriás GeForce kártya pédául 10-12 W-ot fogyaszt alapjáraton, de számítási feladat végzésekor ez stabilan maradhat akár 20 W közelében is. Ez persze kártyánként erősen változó. Minél nagyobb teljesítményű kártyát használunk, annál nagyobb lesz a fogyasztás alapjáraton is.
Ki gondolná? 4 darab GeForce kártya alapjáraton csak 26W-ot fogyaszt a fogyasztásmérő szerint.
2.8 Túlfeszültségvédelem
Háztartási eszközeink védelme érdekében egyébként is érdemes egy megfelelő túlfeszültség-, illetve hálózati feszültségingadozások elleni védelemmel ellátott hálózati hosszabbítót használnunk otthon, de még jobb, ha ez túlterhelés elleni védelemmel is el van látva. Előbbi elsősorban eszközeinket védi a feszültségtüskéktől, fezsültséglökésektől, utóbbi pedig hálózatunkat is védi.
A jó minőségű eszközök jelzik, ha problémát észlelnek és azonnal meg is szakítják az áramellátást, például hirtelen fellépő túlfeszültség esetén (pl. villámcsapás).
Feszültség-, túlfogyasztásvédelem és földelésellenőrzés egy eszközben
3 Frankeinstein ébredése
Itt az ideje, hogy megépítsük áhított eGPU, ill. GPU farm megoldásunkat!
Az összeszerelés ráadásul egyszerűbb, mint egy számítógép összerakása!
A munka elkezdése előtt a biztonság kedvéért győződjünk meg róla, hogy a tápegységünk nincsen áram alatt!
3.1 GPU farm összeépítés
A renderelő farm háza elviekben bármekkora lehet, de érdemes a kompaktságra törekedni.
A számítógépházból távolítsunk el minden felesleges kábelt, sőt, ha nem szeretnénk használni, a mellékelt ventilátort is! Így kényelmesebben el tudjuk helyezni a tápegységet és annak kábeleit, továbbá a riser kártyákat, a videokártyákkal.
A ház mérete behatárolja, hogy mekkora méretű videokártyát használhatunk. Ezt ne felejtsük el, máskülönben könnyen kellemetlen meglepetésekkel kell szembenéznünk.
Hasznos lehet, ha a kábeleket sikerül elvezetni kevésbé látható helyekre, mert így jobb szellőzést fogunk elérni és könnyebb a szerelés is. Ugyanakkor kerüljük a kábelek feszítését, túlzott hajlítását! Ez kábeltöréshez, szakadáshoz és ebből fakadóan sok bajhoz vezethet.
A videokártyák elhelyezésekor számításba kell vennünk, hogy alaplap nem lesz a házban elhelyezve. Miért érdekes ez? Azért, mert a ház hátulján levő kártyanyílások kialakítása alaplap használatához van izgazítva. Éppen ezért a riser kártyák alá valamit be kell raknunk, hogy 3-5 mm-rel magasabban legyen az aljuk, máskülönben nem fog elég stabilan állni az adott kártya, még becsavarozott állapotban sem.
Mivel több kártya esetén az emelőkártyákat szorosan egymás mellé kell elhelyezni, ügyeljünk, arra, hogy egy szinten, egymás mellett, nem pedig egymás hegyén hátán legyenek. Ezzel esetleges rövidzárlatoknak is elejét vehetjük. Szintén fontos a kártyák jó elosztása, szellőzése is.
Az emelőkártyákba dugjuk bele a tápegység PCIE tábkábeleit! Egyazon PCIE tábkábel strangot csak egyetlen PCIE riser lapka áramellátására használjuk, máskülönben könnyen túlterhelhetjük a tápkábelt! Ha egy kártya további tápkábelt is igényel, azt szintén ajánlott másik, különálló PCIE tápkábellel megtenni (tehát ne ugyanazon a szálon legyenek). Ezzel érhetjük el a legnagyobb biztonságot.
Négy GeForce videokártya farmként használva
A farm háza
3.2 eGPU összeépítés
Az eGPU, azaz külső videokártya megoldás elkészítése szinte teljesen megegyezik a normál GPU farm összeszerelésével, egy lényegi különbséggel. Ehhez a feladathoz ugyanis egy speciális riser kártyára lesz szükségünk, ami a laptop mini-PCIE csatlakozóján keresztül fog kapcsolódni a géphez. Ilyen emelőket többnyire szintén Kínából rendelhetünk.
Nagyon fontos, hogy a kiszemelt laptop ezen csatlakozója körül fizikailag legyen némi hely, ellenkező esetben ugyanis a csatlakozás nem lesz lehetséges!
A Mini PCIE csatlakozók többnyire foglaltak, ezekbe a laptopok WIFI kártyája van beledugva. Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyenkor kell keresnünk egy másik, hálózati elérést biztosító eszközt a kiese WIFI modul helyére. Jól jönnek ilyenkor az USB-s wifi adapterek.
A számítógépház hátsó oldalából adott esetben kisebb darabokat ki kell vágni a kábelek megfelelő elrendezhetősége érdekében. Ilyenkor egy lemezvágó olló, vasfűrész és ráspoly jó szolgálatot tehetnek.
A mini-PCIE emelő szett a laptopba dugva
Az összeszerelés egyes fázisai és a (tetszetős) végeredmény
3.3 Bekapcsolás
A bekapcsolás nagyon fontos momentum, elsősorban biztonsági szempontból. Győződjünk meg róla, hogy a tápegységek kikapcsolt állapotban vannak-e! Ha nem, kapcsoljuk ki!
Először mindig a kártyák házában található tápegységet kell áram alá helyeznünk.
Ha azonban bekapcsoljuk a tápegységet, akkor nem történik semmi, a tápegyég ventilátora meg sem moccan. Miért? Azért, mert a tápegység 24 tűs dugaszában két tű felel a tápegység bekapcsolásáért. Ezeket az alaplapok működtetni tudják, de nekünk itt nincs külön alaplapunk, tehát ezt másként kell megoldani.
Óva intek bárkit is attól, hogy a youtube-on fellelhető videókat utánozva megpróbálja rövidre zárni a két tűcsatlakozót! A nem megfelelő módon elvégzett bekapcsolás és / vagy a nem megfelelő tűk érintése súlyos áramütéshez, tűzhöz és egyéb nem kívánatos eseményekhez vezethet! Ezért ne dugdossunk semmit a 24 tűs csatlakozóba!
Két megoldásunk van: gyári jumpert használunk, egyes gyártók ugyanis mellékelnek a tápegységek teszteléséhez ilyen eszközöket. Ez tökéletesen illeszkedik a 24 tűs csatlakozóba, csak egyféleképpen lehet bedugni és garantáltan a megfelelő tűket jumpereli. Miután bedugtuk, a tápegység bekapcsoló gombjával elindíthatjuk a tápegységet. Ugyanitt kell ki is kapcsolni azt.
Gyári tápegység tesztelő
(A fent említett jumpereknek létezik egy elágaztatott változata, amivel egy, ugyanazon gépházon belül elhelyezett tápegység használatára is lehetőség nyílik. Ez a megoldás nekünk azonban nem megfelelő az elérhető kis távolság miatt.)
További fontos szabály, hogy először mindig a külső, tehát nem az alaplapra csatlakoztatott tápegységet kell bekapcsolni és csak utána a számítógépet! Munkánk végeztével pedig a számítógép kikapcsolása után szabad csak kikapcsolni a külső tápegységet is.
Jumper helyett használhatunk integrált tápegységtoldót, ami egy nagyon egyszerű kis lapka, amibe a számítógép tápegységéről egy SATA, vagy Molex csatlakozót kell bedugnunk, valamint a külső tápegységünk 24 tűs csatlakozóját. Az eszköz automatikusan be és kikapcsolja a külső tápegységünket, a számítógépével szinkronban. Csak arra figyeljünk, hogy az említett Sata/Molex csatlakozó elérjen ehhez a kis toldóeszközhöz! Ilyen esetben megengedett lehet egy Sata/Molex hosszabbítókábel is, amennyiben az szükséges. Érdekesség, hogy ezzel a kis tápegységindító adapterrel 3, vagy még több tápegységet is láncba köthetünk.
Tápegységtoldó, automatikusan szinkronizált be- és kikapcsoló funkcióval
3.4 Kártyák kipróbálása
Ügyeljünk arra, hogy a kártyák stabilan, az emelőkártyákba megfelelően bedugva és rögzítve legyenek, akárcsak egy alaplapi csatlakozás esetén! A legjobban akkor járunk, ha először csak egy kártyát rakunk rá a mi kis farmunkra, majd hagyjuk, hogy az operációs rendszer felismerje. Ez eltarthat pár percig is először, de akkor is, ha a későbbiekben módosítjuk a kártyák számát, vagy variálunk az elrendezésükön.
Windows esetén előfordulhat, hogy a rendszer még betöltés közben végzetes hibát talál. Ne ijedjünk meg! Ilyenkor indítsuk újra a gépet és a hibaüzenet legközelebb már nem fog jelentkezni!
Leggyorsabban a Feladatkezelőben (Windows) ellenőrizhetjük a kártyák meglétét. Ugyanitt kísérhetjük figyelemmel a kártyák aktuális hőmérsékletét is. Ha nem látjuk az összes kiemelt videokártyát, pár percig ismét várnunk kellhet, amíg minden beállítása befejeződik. Ne felejtkezzünk el a konkrét meghajtóprogramok telepítéséről sem! A Windows 10 képes ezt kvázi automatikusan elvégezni.
Öt videokártya a Feladatkezelőben
Nvidia kártyák esetén a biztonság kedvéért az Nvidia Vezérlőpultban (Rendszerinformációk alatt) is győződjünk meg arról, hogy az operációs rendszer minden kártyát megfelelően lát-e!
Nvidia kártyák részletes tulajdonságai
4 További hasznos tanácsok
Ha eddig a pontig eljutott, akkor gratulálok a kedves olvasónak! Amennyiben valami még hiányzik, gondoljuk végig, hol lehet a hiba! Talán egy kábelt nem dugtunk be stb.?
Nem minden alaplap képes PCIE portonként 4 emelt videokártyát kezelni. Ilyenkor az érintett videokártyák jelenlétét láthatjuk, de az operációs rendszer nem rendel melléjük erőforrásokat, vagyis lényegében hasznavehetetlenek számunkra. Ha ezzel szembesülünk, akkor használjunk inkább kevesebb kártyát egy porton, ill. keressünk további szabad portokat az alaplapon!
Több videokártya gyakorlati használata szoftverfüggő, tehát csak az erre a célre felkészített, így megírt szoftverek képesek több videokártya együttes jelenlétét kihasználni számításigényes feladatokra. Több videokártya jelenléte a rendszerben önmagában nem képes gyorsítani semmit.
A színfalak mögött…
… a DIY eGPU kipróbálása…
… és GPU farm olcsón
